KISS Forever Band interjú -Tribute zenekart akkor érdemes csinálni, ha szereted azt, amit csinálsz.

2018. április 7-én a budapesti Backstage Pub-ban koncertezett az idén már 23. születésnapját ünneplő KISS Forever Band. A koncerten Keresztes Ildikó és Sipos Peti (Irigy Hónaljmirigy) is tiszteletüket tették, sőt a fináléban a zenekar fel is invitálta őket a színpadra.
A koncert előtt beszélgettem a zenekar 3/4-vel, Space Ace-el, Catman-nel és Demon-al, vagyis Maróthy Zolival, Radek Siklel és Fűzfa Zolival.

Van olyan ország, ahol még nem léptetek fel és szeretnétek eljutni oda?

Pocky Demon: Van. Például én nagyon szeretnék Franciaországban és Japánban játszani, illetve szeretnék előbb-utóbb visszajutni a zenekarral az Egyesül Államokba. Van még néhány terület, amit meghódítanánk, csak hát vannak akadályok.
Maróthy Zoli: Radek Belorussziában szeretne játszani…
Radek Sikl: Igen és Dél-Amerikában. Brazília, Argentína, Kolumbia…
M.Z.: Nekem is a déli területek… Nagyon bírom, amikor Spanyolországban vagy Portugáliában játszunk. Például a Kanári-szigeteken, Temerin-en volt egy jó koncertünk pár évvel ezelőtt… Ezeket a déli bulikat nagyon szeretem, mert temperamentumosak az emberek és jó hangulat van a bulin.

Mentek olyan országba idén, ahol még nem jártatok?

P.D: Szerintem nem. Hát, figyelj. Németország, Hollandia, ilyesmi… ezek bejárhatóak. Én visszamennék Angliába is igazság szerint…
M.Z: De csak Ő egyedül, a többiek nem 🙂
R.S: Én igen! 🙂
P.D: Szóval mi ketten… de Anglia elég fura hely, mert az ott egy túlélőtúra. A többiek ezért nem. Én szeretem az ilyen kihívásokat jobb, mint az Ice Backet Challenge. 🙂

Hova jártok vissza nagyon szívesen?

P.D: Mindenhova, ahol adnak sok pénzt azért, hogy mi elmenjünk zenélni. Az „I was made for loving you-t” bárhol eljátsszuk, ha adnak érte sok pénzt. 🙂

Ez ismerős, mintha valaki már mondta volna… 🙂 (Ezt Gene Simmons nyilatkozta eredetileg anno Bocskor Gábornak, amikor a KISS hazánkban koncertezett – szerk.)

P.D: Igen… (nevet) Németország nekünk már olyan, mintha hazamennénk. De például ott is van mindig olyan klub, ahol még nem voltunk, és ami nagyon érdekes, hogy mindig van AC/DC tribute zenekar, akikkel még nem léptünk fel. Már elkezdtük számolni és olyan 15-20-al biztosan játszottunk így az elmúlt huszonvalahány évben. Mindig van egy új. A Váry Zoli szokta mondani, mert Ő szervezi a bulikat, hogy „képzeljétek megint lesz egy AC/DC zenekar, de ezekkel még nem játszottunk. :-)”

Ha már megemlítettük Gene-t… Idén Európába látogat a szóló zenekarával sőt, a KISS is fellép nyáron Spanyolországban. Tervezitek, hogy ellátogattok megnézni őket valahol?

P.D: Bécsbe biztos, hogy elmegyünk a Gene koncertjére, illetve én azt is tervezem, hogy akarok vele találkozni és minden követ meg fogok mozgatni most áprilisban, hogy májusban ebből legyen is valami. Nem olyan bonyolult vele beszélni egyébként, csak el kell jutni odáig.

Ha lehetséges volna, csinálnátok közös bulit vele?

P.D: Hát hogy a viharba ne!
M.Z: Persze! Sőt terveztük is, de valószínűleg nem tudnánk kifizetni. Inkább ez a baj. De ez is olyan fura dolog, hogy Eric Singer például nagyon könnyen eljött és nagyon aranyos volt. Egyáltalán nem volt kiborító a büdzsé. Bruce Kulickra igazából álmunkban sem mertünk volna gondolni, hogy eljön és egyszer csak azt mondta, hogy „Oké, akkor jövök.” Nagyon érdekes, hogy az ember sokszor azt gondolja, hogy ők nagyon hajtják a pénzt és aztán időnként kiderül, hogy nem annyira és van kedvük zenélni.
P.D: Én úgy gondolom, hogy ez nem csak marketing… A rossz nyelvek mondják, hogy ez a „Meet and Greet” 1000 dollár… de azt gondolom erről a dologról, hogy itt nem azt kell nézni, hogy ez 1000 dollár, hanem azt, hogy te kivel készítesz fotót. Ha most mindenki, boldog, boldogtalan oda tudna állni mellé egy fényképre, meg bár ki tudna velük h**gyért-sz**ért zenélni, akkor nem lenne olyan értéke a dolognak. A Gene Simmons egy olyan emblematikus figura, akivel ha valaki zenélni akar, annak ára van. Igazán ezzel nincs gond, de úgy gondolom, hogy Ő ismer minket annyira, – mert azt tudjuk, hogy tudja, kik vagyunk, pontosan képben van velünk kapcsolatban – hogy vele nem az anyagi része lenne a legnagyobb probléma. Mi Radekkal beszélgettünk arról, hogy szeretnénk neki egyszer személyesen elmondani azt, hogy mennyire respektáljuk az Ő munkásságát, meg az egész zenekart. Hogyha nem lenne a KISS és Ők nem csinálnák ezt olyan rég óta, akkor valószínűleg a KISS Forever Band sem létezne, és valamilyen formában szeretnénk kinyilvánítani a tiszteletünket, hogy lássa, itt nem arról van szó, hogy a zenekar pénzért játssza az Ő dalaikat. Sajnos nagyon sok tribute zenekar nem azért alakul, mert szereti az adott zenekar dalait, hanem mert nem tud más formában fellépni és akkor inkább csinálnak egy ilyet, mert azt mindenki ismeri. Nálunk viszont ez egyfajta elhivatottság, mert már 22 éves a zenekar és kevés banda tud ilyen sokáig úgy együtt maradni főleg, ha nem a saját dalait játssza, hanem egy másik zenekarét. Másrészről pedig Gene egyszer egy internetes újságnak nyilatkozta, hogy Ő várja már azt, hogy melyik lesz az első KISS tribute zenekar, akik megkeresik őt azért, hogy megköszönjék, hogy békén hagyják a tribute zenekarokat, hogy nem kérnek pénzt a sminkek használatáért, mert ezek a maszkok is ugye jogdíjasok, meg a tribute zenekar nevében ott az Ő nevük is, használják a logóikat, ahogy mi is itt-ott. Ez nekik egy jó reklám, másrészt Ők is tudják, hogy azt a pénzt, amit ezekért elkérhetnének egy tribute zenekar nem lenne képes kifizetni, nem fog létezni a zenekar. De cserébe szerintem jogosan várhatják el, hogy legalább annyit mondjanak nekik, hogy köszi, hogy megengeditek, és ilyen rendesek vagytok.
Tehát nem is olyan egyszerű kérdés, hogy szeretnénk-e játszani Gene Simonssal . Szerintem Ő is élvezné, mert kevés olyan zenekar van, akik jól el tudják játszani a dalaikat.
Egyébként szerettük volna őt elhívni Pestre tavaly előtt, mert volt neki egy szereplése Londonban, csak aztán nem tudtunk egyeztetni vele. Az a probléma inkább, hogy őt nehéz megmozdítani. Eléggé hangulatember.

Ti hogyan éltétek meg ezeket a koncerteket, amikor Bruce Kulickkal és Eric Singerrel játszottatok? Nekem nagy élmény volt látni őket, de ti ott voltatok velük egy színpadon.

M.Z: Nekem tetszett.
P.D: Ha belegondolsz, a Maróthy Zolinak a Bruce a KISSből a kedvenc gitárosa. Főleg, hogy van tőle neki egy gitár, még ha nem is közvetlenül…
M.Z: Én őt nagyon nagyra értékelem, mint gitáros. Nyilván tök jó érzés volt egy színpadon játszani vele, az Eric Singerrel kétszer is játszottunk együtt és az is marha jó volt. Amikor egy bulin egyszer csak hátranézel és látod, hogy az Eric Singer dobol…
P.D: …és nem a Radek ül ott. 😀
M.Z: Igen… hol a Radek, b***us? 😀
Szóval, főleg amikor elkezdtük és először játszottunk együtt az Eric Singerrel, ami már 20 éve volt, akkor még tényleg 1-2 évvel azelőtt a VHS KISS koncerteket nézegettük és annyira jó érzés volt, hogy egyszer csak oda kerülsz, és tényleg ott van a színpadon veled azaz ember, akit nézegettél éveken keresztül a képernyőn. Jó volt!
P.D: Sőt, azt kell mondjam, hogy nekünk szerencsénk, hogy az Eric Singerrel játszottunk akkor először együtt, mert akkor még nem volt a KISSben, akkor volt a Reunion turné, meg ’98ban a Psycho Circus turné ment már és mi ’95ben kezdtük el hivatalosan, formálisan a KISS Forever Bandet csinálni. Vagyis három évre rá mi már együtt játszottunk a kvázi KISS dobosával, aki el is mondta ott a belső körökben, aztán később nekünk is, hogy ez a tribute zenekar jó. Eleve úgy kezdődött, hogy csak három nótát kellett volna eljátszani. Aztán annyira bemelegedet, hogy már a beállásnál mondta, hogy játsszunk Zeppelint, Black Sabbathot…
M.Z: Elkezdtem játszani Ozzytól a Bark at the Moon-t és egyből mondta, hogy fú, ezt szeretem és beszállt. Aztán ott játszottuk ketten. Mert élvezi, mert muzsikus és nem olyan nagy arcról van szó, hanem arról, hogy „Nem játszunk valamit?” és akkor játsszunk.
P.D: Végül is a háromból öt nóta lett, és utána el is mondta mindenkinek, hogy ez a zenekar egy jó zenekar. Aztán mikor visszakerült a KISSbe, tudom, hogy beszélt rólunk, mert amikor tavaly mi voltunk a Váry Zolival Brünnben, akkor bent voltunk a backstage-ben és ott mondta Paul Stanleynek is. Ott álltam mellette és meg is lepődtem.
Gene és Paul egy külön világ. A Tommy Thayer és az Eric Singer meg egy másik. Látszik, hogy ők valahol a rajongókból lettek profi zenészek, a profi zenészetből kerültek be egy jól menő, profi vállalkozásba, de megmaradt bennünk az, hogy tudják, hogy honnan jöttek. Nekem akkor volt egy nagy törés az életemben. Az a KISS koncert pedig életmentő volt számomra. Álltunk a közös kép miatt a KISS-el, majd elindulok kifelé és a Tommy Thayer odajön mögém, átölel és mondja nekem, hogy „Hova mész, dumáljunk már…”

Több alkalommal is volt már unplugged bulitok, sőt smink nélküli műsorotok is. Volt-e már róla szó, illetve tervezitek-e, hogy egyszer az Alive IV. műsorát előadjátok, ugyan úgy, szimfonikusan kísérettel, mint az eredeti?

P.D: Volt és Zoli (Maróthy) mondta , hogy technikailag kivitelezhető lenne, csak hát ennek olyan költségei vannak, amit nagyon nehéz lenne előteremteni, mert ahhoz partitúrát kell írni, amihez kell olyan ember, aki ért ehhez. Másrészt egy szimfonikus zenekarnál nem úgy van, hogy lemész próbálni és ott összejátszod, hanem ott próbapénzt kell fizetni a zenekarnak és egy ilyen zenekarban van 40-50 ember. Azt mind diszponálni kell, kb. egy hónapot kell rá próbálni és valakinek ki kell fizetni a terembérletet, a zenekar próbapénzét…
M.Z: A nagy költségvetés leginkább a probléma. Mert egy olyan országban, ahol ilyen kevesen szeretik a KISS-t alapvetően, nem nagyon tudunk olyan csarnokokba bemenni, ahol egyáltalán érdemes lenne. A Beth című nótát én csináltam otthon és egy másik nótát is elkészítettem demó szinten szimfonikusokkal csak azért, mert kíváncsi voltam, hogyan csinálnám meg, ha hozzányúlnék. Egyébként tök jól szólt és mutattam a többieknek is, tetszett nekik. Csak az a baj, hogy ebből hogyan csinálsz koncertet? Amikor én szimfonikusokkal játszottam együtt más produkciókban, akkor az mindig Aréna buli volt, mert tudtuk, hogy az Aréna színpadra rendesen fel lehet pakolni egy nagy zenekart. Maga az ötlet egyébként jó és azért is merült fel bennem, hogy csináljak két nótát otthon, hogy milyen lenne.
P.D: Egyébként láttunk olyat videót, hogy külföldi KISS tribute zenekarok megpróbálták kisebb kamarazenekar jelleggel, de az annyira sz*rul néz ki. Ha megfigyelted, mi ha csináltunk valamit az azért jól nézett ki, de azt mi is tudjuk, hogy meddig ér a takarónk. Akármit azért nem akarunk megcsinálni, azért mert mi meg tudjuk csinálni. Lehet, hogy meg tudnánk, viszont annak nincs értelme, hogy 10 ember húzza ott a vonót, mert az azért nem olyan lesz.

Várható tőletek valami új kiadvány? CD vagy DVD esetleg?

P.D: Nem, viszont szeretnénk csinálni egy könyvet a KISS Forever Bandről. A buszban egyszer-kétszer a Váry Zolival feldobtuk a témát, hogy annyi minden történt már velünk 22 év alatt, hogy én nagyon szeretném, ha előbb-utóbb lenne ebből egy könyv. Egyrészt mert nagyon sok kaland volt. Voltak jók is, rosszak is, amiket szívesen megosztanék az emberekkel. Másrészt nagyon szeretném, ha lenne egyfajta tanító jellege, hogy hogyan érdemes igazán tribute zenekart csinálni. Legyen elhivatottság, történjen bármi, de ezt és ezt ezért meg azért meg kell csinálni. Az alcíme mondjuk valami olyasmi lenne, hogy „Így csinálj tribute zenekart”. Szeretném, ha az emberek megértenék Magyarországon, hogy egy tribute zenekart semmivel sem könnyebb létrehozni, mint egy saját zenekart. A két zenekar között csak annyi a különbség, hogy az egyiknél van egy alapanyag, amihez hozzányúlsz és aztán azt a saját ízlésed szerint, persze úgy, hogy a közönségnek tetsszen. Utána a koncertek, a szervezés, az utazás, az összes többi járulékos dolog ugyan az. Nagyon sok tanulságos történet lenne benne kendőzetlenül.
M.Z: Hogy egy szóval ezt kiegészítsem: Tribute zenekart is csak akkor érdemes csinálni, mint saját zenekart, hogyha szereted azt, amit csinálsz. Ha azért csinálsz egy zenekart, mert az most éppen menő és arról lerántunk egy kis pénzt vagy akármit, azért nem érdemes, mert úgysem lesz jó, nem lesz hiteles, sz*r lesz az egész. Hogyha ugyanaz dobog az ember szívében, mint nekünk gyerekkorunk óta, hogy mi ott voltunk és az összes kazettánk, CD-nk, VHS-ünk stb. ott volt és megőrültünk, gyűjtöttük a posztereket a zenekarról, akkor csinálja. Mert akkor azt nagyon szereted csinálni. De azért, hogy hátha leesik valami, úgy szerintem nem éri meg.

Ha jól tudom, alkalom adtán a zenekarral egy „másik” Space Ace is fel szokott lépni, amikor M.Zoli nem tud veletek tartani. Mutassátok be őt, kérlek. Mit lehet róla tudni?

M.Z: Van másik Space Ace és van másik Catman is. Van, hogy sok a dolog és én nem tudok menni, akkor van egy olyan úriember, akit úgy hívnak: Sturmann Pál. Ő hozzám járt a Kőbányai Zenesuliba. Nagyon jól gitározik és ugyan akkora lába van, mint nekem 🙂
Ha én sokat dolgozom máshol, akkor nem tudok menni a srácokkal főleg, ha nagyon messzire megyünk. Nagyon sokszor sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy 3 napot üljek egy buszban, viszont így nem sérül semmi és ugyanúgy megy tovább a dolog… és hátha nem veszik észre, hogy nem én vagyok ott 🙂
P.D: A Sturmann Pali egyébként lehet mondani, hogy olyan, mint a KISSnek a Tommy Thayer, aki sokáig volt turné menedzser meg a merchandise-al foglalkozott, ráadásul előtte KISS tribute zenekarban játszott, majd utána lett a KISS gitárosa.

Sőt, KISS lemezen is játszott már korábban.

Így van. A Sturmann Pali pedig technikus volt nálunk a kezdet kezdetén. Úgyhogy technikusból avanzsálódott végül gitárossá, még ha nem is állandó tag, hanem helyettesíti a Zolit. Viszont lehet azt mondani, hogy a KISS Forever Band ebben is hasonlít a KISS-re 🙂
R.S: Dobon pedig Gróf Pisti helyettesít. Ha én nem tudok menni, akkor jó, hogy ő itt van és segít. Nem könnyű, mert akár másik gitáros, akár másik dobos, tudnia kell, hogyan kell a sminket megcsinálni, ismernie kell a dalokat. Többféle elgondolás létezik, hogy hogyan játsszon az ember, én is képviselek valamit abban, amit csinálok, és ha eljön a Gróf Pisti, aki nagyon aranyos, nagyon szeretjük és tök jó vele együtt muzsikálni, akkor ő megint egy másik aspektusból látja a dolgokat.
M.Z: Meg egyébként úgy vagyunk mi ezzel, mint az igazi KISS. A Stanley és a Simmons már évek óta mondogatják, mert érzik azt, hogy nem fogják tudni ezt örökké csinálni, hogy tökmindegy, csak vigye valaki tovább ezt az ügyet. Szerintem a KISS Forever Band is lassan ugyan ott tart, mert hát azért a 23. évünkben vagyunk, és hogyha esetleg én nem tudok menni, akkor lesz más, vagy ha a Radek nem tud menni, akkor van más helyette. Igazából az eszmeisége a lényeg.

Mikor játszotok legközelebb Budapesten?

P.D: Október közepe felé, egész pontosan október 22-én a Barba Negrában. A Holywood Rose-al megint, mint ahogy két évvel ezelőtt is.

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.
avatar

Horváth Attila bemutatkozása

"I live my life the way I choose, I play to win - no time to lose!"

Vélemény, hozzászólás?